Felvidéki kirándulás és őseink ránk hagyott emlékhelyeinek felfedezése

2022-04-19 13:00

Iskolánk, az Északi ASzC Serényi Béla Mezőgazdasági Technikum és Szakképző Iskola diákjai és oktatói 2022. március 14-18. között a Határtalanul! pályázat támogatásával részt vehettek a „Felvidéki kirándulás és őseink ránk hagyott emlékhelyeinek felfedezése” elnevezésű tanulmányi kiránduláson, melynek célja a Felvidék egy nagyobb szegletének feltérképezése, s tanulóink inspirálása arra, hogy megismerjék tágabb hazánkat.
(„Megvalósult Magyarország Kormányának támogatásával”)

Első nap:

2022. március 14-én reggel fél 8-kor találkoztunk iskolánk épülete előtt, ahonnan immár csapatként indultunk tovább a Felvidékre. Idegenvezetőnk, Varga Gábor Rimaszombatban csatlakozott hozzánk.

A kirándulás első napján Alsósztregován felkerestük Madách Imre sírját, ahol elhelyeztük az emlékezés szalagját, majd elsétáltunk a ma már emlékmúzeumként működő Madách-kúriához is.

Innen a nagy palóc író, Mikszáth Kálmán szülőhelyére, Szklabonyára utaztunk, hogy megtekintsük életének és műveinek meghatározó helyszíneit, valamint a tiszteletére állított emléktáblát.

Utunk Szentantalra vezetett tovább, ahol a Koháry család kastélyát jártuk körbe, mely olyannyira felkeltette csapatunk érdeklődését, hogy kérték, térjünk vissza a hét végén.

A nap utolsó állomásaként a selmecbányai bányamúzeum tárnáiba ereszkedtünk le, hogy megismerkedjünk a helyi bányászat történetével.

Fárasztó, de eseménydús nap után érkeztünk meg Csorba községbe, egyhetes kirándulásunk központi helyszínére.


Második nap:

Keddi első állomásunk Csütörtökhely volt, ahol megnéztük a vidék egyik legrégebbi templomát, a Szent László templomot és a hozzá épített kápolnát.

Innen Iglóra utaztunk, ahol Csontváry Kosztka Tivadar gyógyszerésztanoncként dolgozott. Itt megnéztük a katolikus templomot, a főteret, a lélekharangot. A város központjából egy rövid séta vezetett az iglói köztemetőbe, ahol az 1849 februárjában elesett honvédek közös sírja előtt hajtottunk fejet. Rendkívüli érzés volt, hogy egy ilyen történelmi pillanatban, március 15-én egy ilyen különleges helyen szavalhattuk el közösen a Nemzeti dalt.

Délután túrabakancsot vettünk a lábunkra, s elindultunk a Poprádi-tóhoz. Ezzel teljesítettük a hét leghosszabb túráját, mely alkalmával 12 kilométert gyalogoltunk. A fent elénk táruló látvány mindenkit olyannyira lenyűgözött, hogy azonnal elfelejtette az út minden fáradalmát.


Harmadik nap:

A hét közepén esős napra ébredtünk, de az időjárás sem akadályozott minket abban, hogy teljesítsük az aznapra kitűzött célunkat, így reggeli után Ólublóra indultunk, hogy meghódítsuk a település oly büszkén magasodó várát.

Rövid buszozás után Késmárkra érkeztünk, ahol először a bujdosó kurucok legendás fejedelmének, Thököly Imrének a sírját kerestük fel, s nemzeti imádságunkkal tisztelegtünk az emléke előtt szülővárosának új evangélikus templomában.

Következő állomásunk az UNESCO listáján is szereplő evangélikus artikuláris fatemplom volt, melynek láttán sokan elvarázsolódtunk.

A városon végigsétálva elértünk a Thököly-várhoz, ahol megtekinthettük Thököly Imrének az újonnan felállított lovasszobrát is.

Levezető sétaként a Csorba-tavat választottuk, majd visszaindultunk a szálláshelyünkre.


Negyedik nap:

Reggel az utunk egyenesen Lőcse városába vezetett, ahol elsőként a Felvidék egyik legjelentősebb szakrális építményét, a Szent Jakab római katolikus plébániatemplomot kerestük fel, melynek hársfából készült aranyozott főoltára a maga nemében a legmagasabb a világon.

Lőcse főterének megtekintése után Poprád északkeleti településrészét, Szepesszombatot kerestük fel, mely nevét a szombati vásárnapokról kapta.

Szepesszombatból a Szlovák Paradicsomba indultunk ahol egy vadregényes túra vette kezdetét. Az erdei barangolás fárasztónak, ám élménydúsnak bizonyult. A Tamásfalvi-kilátónál tapasztalt gyönyörű látkép mindenkit elvarázsolt.


Ötödik nap:

Reggel a szállás elhagyása után visszatértünk első napunk egyik emlékezetes helyszínére, Selmecbányára, hogy megtekintsük a város nevezetességeit, magyar vonatkozású kulturális és emlékhelyeit, helyszíneit. Erdész tanulóink számára pedig az erdészeti iskola felkeresésével kedveskedtünk.

Záró programként Szentantalra utaztunk, hogy végre belülről is megcsodálhassuk a Koháry-vadászkastélyt.

Innen az utunk már sajnos haza vezetett. Útban hazafelé megálltunk Rimaszombatban, majd baráti öleléssel vettük búcsút Varga Gábortól, akinek a jelenléte, előadásai megannyi értékkel gazdagították a kirándulásunkat.

A mögöttünk lévő napok varázsa örök emlék marad diáknak és tanárnak egyaránt, bízunk benne, hogy a hosszú bezártság után minél több személyes élményhez juttattuk kis csapatunkat! Köszönjük a határtalan élményt!